A Társaságról
Hírek, információk
Fényképek
Szövegtár
Impresszum
Linkek
Admin

A Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Mûvészeti Társaságnak nincs születésnapja, hacsak nem a nyárvégi Lajos-nap. Elõzménye egy asztaltársaság volt, amelynek résztvevõi a mind gyakrabban hazalátogató emigráns költõ, Major-Zala Lajos házában adtak egymásnak találkozót a házigazda névnapján.
Bor és beszélgetés, és mindinkább: az irodalom és a mûvészet dolgai. És a rendszerváltozás, amelynek igénye és programja jórészt ilyesféle baráti körökben fogalmazódott meg. Ez a baráti kör 1985-ben folyamodott névért a polgári értékek és életforma megélésére oly igen s oly reménytelenül vágyakozó nagy vándorköltõnkhöz, Csokonai Vitéz Mihályhoz. Szerencsére a Csokonai Társaság, miközben intézménnyé vált, nem lett hivatal: a szabad és derûs együttlét fóruma maradt. A nyár végi-õsz eleji háromnapos együttlétek a megmutatkozás alkalmai. A tagok egymásnak és a társaság a városnak kíván be- és megmutatkozni. Az utóbbi években egy-egy téma köré rendezve azt az idõt, amit a fürdõzés, a séták, a borozás, és a Csokonai-díj átadásának keszthelyi ünnepe meghagyott. És meghagy a jövõben is, buzgólkodni se rest reményeink szerint. Volt már téma „A szexualitás nyelve a magyar irodalomban”, és volt maga Csokonai „mint kortársunk”, volt „a divat” és „a mosoly”. A Csokonai Társaság találkozói a mindennapok ünnepei. A polgári mindennapoké, amelyhez alkalmasabb kulisszát elgondolni sem lehet, mint azt, amit Magyarország legszebb fürdõhelye nyújtani tud és akar. A Csokonai Társaság léte a mûvészi minõség és a szabad gondolkodás fóruma, egy olyan hévízi társulás, amelynek szélsõ pontjai Washington és Kárpátalja, Pozsony és Párizs, Keszthely és Kolozsvár.

Alexa Károly



 
HévízDelta BrokeriKreator